Egy szörnyű eset

Még tavaly nyáron történt ez az eset, ami engem nagyon felzaklatott, viszont Gombóc már rég elfelejtette. Akkor még 2 szintes „luxusháza” volt…

Épp a Dunánál lévő nyaralónkra indultunk a nagyimmal és mondtam neki, hogy szeretném, ha Gombika is megismerné a tanyát. Ez által könyörögtem, hogy vigyük magunkkal, de a mama és a nővérem nem nagyon álltak az ötlet mellett, viszont végül beleegyeztek. Kár, hogy akkor nem hallgattam rájuk. Talán minden máshogy lenne…

Minden szuperül zajlott a HÉV-en, épp úgy, ahogy elterveztem. Mikor leértünk a tanyára, akkor Gombócot hagytuk lenyugodni 2-3 óra alatt. A hét, amit ott töltöttünk, nagyon jó volt…

Már a hazafelé menő HÉV-en túl voltunk, és épp a buszon voltunk. Mikor a leszálláshoz készülődtem, Gombócot leraktam az ülőhely elé, közbe pedig a táskámat vettem fel. A busz pedig egyszercsak fékezett egy nagyot és egy kicsit sem túlsúlyos nőszemély elzakózott, pont felénk (mert mi voltunk a kerek izével szembe). A ketrecre esett rá, ami jó alaposan beragadt a szék alá (mert azoknak a székeknek van alul hely) és alig bírtuk kihúzni Gombócot. Én elkezdtem sírni és mind a szememmel mid a kezemmel kerestem a hörcsögöm, hogy nem-e esett baja. De mikor megpillantottam a meglepődött arckifejezését, mégjobban elkezdtem sírni… És az a bunkó nőci még csak egy „Elnézést” se tudott volna kinyögni…

Viszont megfogadtam, hogy Gombit többet maximum csak autóval viszek le a nyaralóra.